Szöveg: Fehér Kinga zene: Kovács Zoltán, Ábrahám-Tandari Ágnes
Kisgyerekként hétfő voltam, mese volt még a világ keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaság Kiskamaszként kedd lettem, szerelmesen szerettem szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre szerda lettem aztán, értelmes és szerény az élet mámorában, egy romantikus regény csütörtök van most és jóval bölcsebb vagyok már nem csal el a mező, nem hív a határ Kisgyerekként hétfő voltam, mese volt még a világ keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaság Kiskamaszként kedd lettem, szerelmesen szerettem szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre A péntek jött és múlat velünk még, Még egy nagyot, aztán minden pihenést, erre a hétvégére hagyott A szombat nyugodt, békés csendes az otthon lét Az ember át gondolhatja, bíbor életét Vasárnap már búcsúzunk, s úgy nézünk az égre Hogy eldöntjük jó volt, hiszen jó a vége És ha szerencsés vagy másnap, jön egy hétfő, mellkasodra térdel, s rázogat, hogy kelj föl refr: Kisgyerekként hétfő voltam,mese volt még a világ keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaság Kiskamaszként kedd lettem, szerelmesen szerettem szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre Refrén: Kisgyerekként hétfő voltam, mese volt még a világ keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaság Kiskamaszként kedd lettem, szerelmesen szerettem szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre