Szöveg: Fehér Kinga
Zene: Kovács Zoltán
Dalszöveg
Kisgyerekként hétfő voltam,
mese volt még a világ
keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaság
Kiskamaszként kedd lettem,
szerelmesen szerettem
szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre
szerda lettem aztán, értelmes és szerény
az élet mámorában, egy romantikus regény
csütörtök van most és jóval
bölcsebb vagyok már
nem csal el a mező, nem hív a határ
Kisgyerekként hétfő voltam,
mese volt még a világ
keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaságKiskamaszként kedd lettem, szerelmesen szerettem
szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre
A péntek jött és múlat velünk még,
Még egy nagyot,
aztán minden pihenést,
erre a hétvégére hagyott
A szombat nyugodt,
békés csendes az otthon lét
Az ember át gondolhatja, bíbor életét
Vasárnap már búcsúzunk,
s úgy nézünk az égre
Hogy eldöntjük jó volt, hiszen jó a vége
És ha szerencsés vagy másnap, jön egy hétfő,
mellkasodra térdel, s rázogat, hogy kelj föl
refr:
Kisgyerekként hétfő voltam
mese volt még a világ
keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaságKiskamaszként kedd lettem,
szerelmesen szerettem
szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre
Refrén:
Kisgyerekként hétfő voltam
mese volt még a világ
keblére ölelt, ha sírtam, minden úri társaság
Kiskamaszként kedd lettem,
szerelmesen szerettem
szívem szaladt előre, virág-pázsit mezőre